Tud osim ushape fogyni

A hosszú Lechner halálhíre ebben a helyzetben annyira eltörpült, hogy a Magyar Építőművészet következő lapszáma csupán néhány sort szentelt az Építőművészek Szövetségét alapító mester emlékének. Építészettörténetünk doyenje, Kubinszky Mihály Lechnerkutatásai alapján közli, hogy szakfolyóiratunk hosszabb ideig nem is jelent meg a háború kitörése után.

Nem megnyugtató a magyarázat, mert a mozgósítás közepette is születtek fontos kulturális döntések. Megbízást kapott pl. Kodály és Bartók, hogy a mindenhonnan behívottak katona- és népdalait gyűjtsék össze. Az évfordulóra emlékezve Lyka Károlynak a Művészet június végén megjelent számában napvilágot látott méltatását közöljük — a szerk. Történeti jelentőségű pillanata a magyar művészetnek az a tragikus perc, amelyben az ősz Lechner Ödön kilehelte nemes próféta-lelkét.

Diétás receptek egész napra - Hogyan lehet fogyni hasból?

Egy nagy gondolat, amely vele, benne és általa élt, elköltözött körünkből. Igaz, állnak még épületei Budapesten, Kecskeméten, Szegeden s ezek mindenkor beszédesen fogják tolmácsolni, hogy élt köztünk egy szinte misztikussá vált építő-géniusz, amely mindent ebből az áldott anyaföldből akart, próbált és tudott előteremteni.

Igaz, hogy vázlatainak rengeteg tömegéből jó egy nemzedék tudna még folyton-folyvást új és új eszméket tettre váltani, de maga a mester, aki fel tudta villanyozni közvetlenségével a mindig lassan mozgó építőművészetet, aki zsírégetők használata és majolikáival úgy tudott lelkesíteni, mint a legkitűnőbb szónok, és úgy értett a legmélyebb zöngésű hangulatok átplántálásához, mint egy istenadta zenész, maga ez a varázsló, ez a próféta, örökre elnémult.

Valóban, amióta van nálunk építészet, ily hogyan lehet eltávolítani a felső testzsírt senki sem volt az emberekre Lechner Ödönön kívül.

Mily száraz elementomnak látszik egy építészeti alaprajz, egy homlokzatnak a kiképzése, egy háztető silhouetteje. És e száraz elemek a nagy varázsló kezén szeretetet tud osim ushape fogyni szenvedélyt, fanatizmust és lelkesedést tudtak oltani művészekbe, írókba, a közönség javába. Ez nem mindennapi dolog a legvirulóbb külföldi művészeti központokban sem, nálunk pedig soha nem látott jelenség.

Értékmérője a mester jelentőségének. Lechner nem kisebb dolgon fáradozott, mint egy oly építészeti formanyelv megteremtésén, amely csak minket, magyarokat jellemez és csak a mi különleges viszonyainknak szüleménye és jellemzője.

Magyar építészeti stílus!

Szánakozva hallgatták végig ezt a programot akkor, amidőn először hangzott el. Talán nem is hittek ennek a prédikációnak őszinteségében. Mert akkor Lechner még fiatal ember volt, aki elvégezte ugyan a maga, akkoriban obligát berlini kurzusát, végigjárta a hagyományos itáliai körutat s szép reményekkel, jó összeköttetésekkel telepedett le Budapesten, ahol 90 fogyás Lechner név vállalkozók, építészek, téglagyárosok révén már nagyon jó hangzású volt minden rangú építtető fülében.

Jöttek is a megrendelések, szépen gurult a garas az irodába. Lechner Ödön rövid idő alatt igen tekintélyes súlycsökkentő kávé mellékhatásai, gazdag városatya, tisztelt tanár lehetett tud osim ushape fogyni. És amikor minden ily szépen alakult életpályájának tavaszi verőfényében: a fiatal építészt megszállta az őrület.

Az őrület? Nem, az ihlet. Valami, ami régóta fúrta, hogyan lehet holnap lefogyni?, valami, ami benne már élt homályosan, amidőn apja téglagyárában babrált az agyaggal. Sajátságos erő lakozik a holt anyagban s kiváltódik belőle, ha valóban tehetséges művész nyúl hozzá. Az agyag, amelyet a gyermekifjú mintázgatott, színezgetett a téglagyárban mert ott finomabb majolikát is csináltak, például a budapesti zsinagóga számára oly gondolatokat költögetett a lelkében, amelyeket talán tud osim ushape fogyni volna akkor hangosan kimondani, ha ugyan tudatosan éltek benne már akkor ezek az eszmék.

Az agyag megvetett anyag volt: sem a gótika, sem a renaissance, ahogy ekkor mívelték, nem tudott vele mit kezdeni. Az agyag csak téglacsinálásra volt jó. Lechnernek azonban az járt az eszében, hogy ez a mi nagy alföldi magyarságunk egy egész világot tudott magának formálni ebből a biblikus sárból. Gondolt a híres gölöncsérekre, gondolt a kályhások remekeire, sőt gondolt a kis tud osim ushape fogyni házakra is.

Ott kő meg fa híján ez a matéria volt a népies művészet ihlető múzsája. Csak a grand'art-ig nem jutottak el: arra talán nem volt szükség, arra talán nem akadt odalenn talentum. Lechner megértette a lehetőségeket, amiket az tud osim ushape fogyni ad az építésznek. Áttanulmányozta azokat a díszítményeket, amelyeket a nép formált kezdetleges eszközökkel, kicsiny napi célokra.

És akkor megvillant benne a gondolat, hogy e dúsan nekinőtt vadócra a grand'art nemes gallyát kellene ojtani. Akkor volna magyar építészet, volna magyar stílus. Ezért hagyott itt mindent: irodát, jövedelmet, ismerősöket, szánakozó jó barátokat. Ezért ment tanulmányútra egy oly országba, amelyről tudta, hogy a legtermékenyebb a stílusok megteremtésében s meg akart ösmerkedni tövirül hegyire egy oly építészettel, amely annyira plasztikus erejű, hogy minden Lajos számára külön formanyelvet volt képes létre hozni.

Így került Franciaországba. Majdnem azt mondhatnók: látni akarta, a legközvetlenebb autopszia révén, miképpen keletkezik egy új építészeti stílus. Talán naiv gondolat volt, de hisz oly fiatal volt még Amit onnan hazahozott, nem volt termékeny matéria.

Igaz, művészi ízlését mesterin már ekkor kicsiszolta a még csak 27 éves építész. De a Részlet az Iparművészeti Múzeum ornamentikájából. Senki sem tagadja tortúrát s szíve repesett az örömtől, amidőn végre a kőfaragó csakugyan e két épület friss lendületét, könnyed s mégis komoly eleganciáját. A francia renaissance — ez volt ta ékesíteni. Az ily munkákra — tud osim ushape fogyni sem természetesebb — rendszeresen ráfizetett.

Szépen fogyni kezdett irodája kasszájában minden földi jó, de a facit: francia kezére való. Ment, mendegélt — hiszen igazán majdnem mesébe való — kereste a gyarapodott, csodásán gyarapodott benne az égi szépség. Amiből persze lehetőségeket másutt. Egy hosszabb angliai tanulmányút már több ta- csak olyan ember tudott megélni, mint Lechner Ödön. Mily kényelmes nulsággal szolgált.

Adatvédelem és cookie-k

Ott az kötötte le a figyelmét, hogy a fensőséges angol dolguk volt kollégáinak! Minden asztalos, lakatos, kőfaragó pontosan tudja kultúra mint tud építőművészetében egybeforrasztani európai és exoti- szállítani a barokk, renaissance, gótikus díszeket az épület számára. Megszokott munka: már inaskorában kus elemeket. Egy indiai bungalón beletanul a legény.

Ám Lechner vagy kormányzósági palotán megtervei egyenest megdöbbentették látta, hogy a helyi elemeknek, a a legfegyelmezettebb épületiparost különleges anyagnak, a klímának is. Itt mindent újra kellett megtaés a benszülöttek megszokott nénulni, soha nem látott formák előálpies művészetének mekkora teret lításán hosszan el kellett töprengni, tudott juttatni egy-egy ügyesebb dupla idő, dupla költség s a végén angol építész.

Ázsiához nekünk is — még se jó. Ily bajok közt születtek van némi közünk — gondolta mameg ettől az időtől fogva az összes gában s hazaérve lázasan lapozgaLechner-házak.

Azt keternek s más már nyugalomba vonult reste, amit Huszka is keresett oly volna, amikor e kísérletek után végmegható szeretettel: a magyarság re rátalált az igazira s amikor, a saját ázsiai művészeti vonatkozásait. Haszavajárása szerint, igazán kezdett zatérve megtervezte a kecskeméti dolgozni.

E nagy munka leszűrt tervárosházát, legszebb középületeink méke a Postatakarékpénztár palotája. Nem a múltba, a vezte el ezt a épületet ban jövőbe tekint minden vonatkozása.

Сьюзан не могла унять дрожь. - Ком… мандер, - задыхаясь, пробормотала она, сбитая с толку.  - Я думала… я думала, что вы наверху… я слышала… - Успокойся, - прошептал.  - Ты слышала, как я швырнул на верхнюю площадку свои ботинки.

Tóth Béla. Gúnyból beszélt így, s kéBizonyára a laikus is észreveszi, sőbb Lechner maga is kissé ázsiaihogy nincs e palotán egyetlen tagonak tekintette e palota némely zat vagy dísz, amely a műtörténetrészét. A kritikus azóta megtért s ben szereplő stílusok valamelyikéLechner hő ünneplőinek sorába állt. A homlokzat anyaga Lechner pedig ezen az épületen tanagyrészt majolika, valami igen nult legtöbbet.

Simák a falak, csak ez a Keresett hozzá monumentális anyanemes anyag ad nekik textúrát. A got. A kő — így magyarázta, — nem párkányok, a régibb építészet e szovaló erre. Mert, sajnos, nincs igazán kásos nyűgjei eltűntek. A felvidékről időtálló, e célra alkalmas kövünk. A megszokott párta zárja le a homlokkorom a puszta vakoláson túlságozat silhouette-jét. S ott, ahol fontos san gyorsan változtatja bagolyvárszerveket mutat a ház: az ablakok, rá a legszebb házat.

Lechner tehát Részlet az Iparművészeti Múzeum ornamentikájából. Fotó: Hajdú József ajtók körül s a pártán végigfut egy régi szerelméhez fordult, ahhoz az anyaghoz, amely egykor a Lechner-féle téglagyárban meghitt játszótársa bizalmas, az alföldi nép köréből jól ismert dísz: magyar ornamentika.

Végig volt: a majolikához. Mert azt tisztán lehet tartani, azt vékony lemezekben, ennek az anyaföldnek a szülötte e szép épület, nincs ehhez köze se idetehermentesítőn lehet alkalmazni, így magyarázta a berzenkedő hivatalos gen múltnak, se modern külföldi jelennek: idevaló, töves-gyökeres alkotás.

S főképp mert ez magyar anyag, minket jellemző matéria és Elért tehát odáig, hogy barátai, egy népes fiatal építészgárda, a kritiszínt, sok színt lehet vele a homlokzatra, a párkányokra, az ablakok köré ka, a külföld szakemberei elmondhatták neki, hogy tud osim ushape fogyni elérte. Lechner azonban ezt mondta: Megint okultam, sokat tanultam, most már közelebb juttatni, akár színes pamuttal a szűrön, gondolta titokban magában. A kőbányai templomon — amely sajnos nem egészen a mester eredeti kezdek jutni ahhoz, amit magam elé tűztem.

S tud osim ushape fogyni szeretett volna igazán terve szerint épült — s az Iparművészeti Múzeumon járta végig a magyar hányadszor igazán dolgozni.

De a deres hajból fehér haj lett, a törékeny majolika nagy iskoláját. S micsoda küzdelmek és bajok közt! Össze kellett test nem bírta el a hajszát, amibe ez a tüzes lélek belesodorta. Érezte ezt szűrni a levet a pécsi Zsolnay-gyárral s ott vég nélkül kellett kísérletezni Lechner is. Pár évvel ezelőtt mondta nekem, hogy nincs sok reménye arra, az agyag formálása és színezése dolgában. Egészen új fogásokat kellett az hogy a maga két kezével végigépítse a megálmodott nagy magyar művet.

Jöttek a fenye- Fiatal emberek kellenek ide.

Vannak is már, itt is, ott is. Jó anyag. Ha valagető végzések: betartandó költségelőirányzatról, betartandó határidőkről. Hisz úgy sincs egyetlenegy építőművészeti katedránk sem. Hisz úgyis külföldre, idegen formanyelvre kell szoktatnunk a politechnikumot végzett ifjú építészeinket, akik aztán itthon persze, hogy csupa német, angol, francia házat építenek. Lechnernek ez a szerény álma akkor nem teljesedett. A nagy gondolatokat, főképp, ha még hozzá nagyon egyszerűek is, nem szeretik az emberek megérteni.

Még felépíthette egyik sugár szép művét, a pozsonyi templomot. Azóta aztán kálváriajárássá vált ennek a prófétának élete is, mint annyi másé. Megrendelték ugyan nála a kultuszminisztérium palotáját, de nem építették föl. Megcsináltatták vele a kecskeméti tébolyda terveit, de pénz híján minden abba maradt.

Ez évben elnyerte ugyan a Ferenc József fogadalmi templom pályázatán az első díjat, de nem az ő tervei szerint fog az tud osim ushape fogyni. Ezzel a keserűséggel száll sírjába a magyar építőművészet legnagyobb mestere. Így kevesebb kincset bírunk, mint amennyit bírhatnánk; szegényebbek lettünk a magunk tehetetlensége következtében.

Szó sincs róla, Lechnerből is hiányzott valami, ami ha megvan benne, egészen mássá válik helyzete. Művészete tud osim ushape fogyni átalakulást jelent s tele van kávéradír, hogy lefogyjon, személyéből azonban hiányzott a vehemens támadó-él, a forradalmár robbantó dinamitja.

Szelíd lelkű, csöndes, áldott jó ember volt, aki szerette a békét, a finom, kedves társalgást, a meghitt barátokat, a halk hangot. A légynek se tudott volna ártani.

Szerényen elvonult a különféle bizottságokban, ahol aztán mindent nélküle vagy ellene intéztek el. Nem volt a fórum forgatagába való. Egyszerű, szelíd bohém-életéből senki sem olvasta volna ki, hogy olyan emberrel áll szemközt, aki mélyen átforgatta a magyar televényt s szilaj kitartással megteremtett valamit, amire bízvást rámondhatjuk, hogy egészen a mienk, tehát magyar.

Abból elélhet még néhány nemzedék. S a jövő fogja csak igazán értékelni azt a tiszta művészi genie-t, amelyet fájó szívvel temettünk az ő kedves anyaföldébe, amelyből minden erejét szívta. Száz évnyi adósság Hogy állunk Lechner forradalmához? Ideje van építészetének előítéletektől mentes értékelésének, elhelyezésének a honi és európai kánonban.

Életművének civil híveként már mint fiatal építésznek is azt kellett látnom, hogy a Az utóbbi évtizedek magyar építészettörténete nem a maga idejében, hanem általában a későbbi nyugat-európai építészettörténet logikáját követve teszi le hangsúlyait, még egy olyan kvalitás esetén is, mint amilyen a Lechner-életmű.

Példa erre az egyik legutolsó! Lechner alaposan felkészült a történelmi stílusokból. Magyarországon a századvég művészeti ideológiáját a hatalom tud osim ushape fogyni, megállapodott, hallgatólagos konzervativizmusa s a közgondolkodás filozófiaellenessége határozta meg. Az adott keretek között úgymond mindenki kiélhette függetlenségigényét, magyarságát, haladásvágyát. A Postatakarékpénztár épülete. Ybl Miklós és kortársai szemében fontosabb feladat volt az Európa-szerte általánosan elfogadott eklektika stílusában az új magyar fővároshoz méltó épületeket alkotni: az ő nemzedékének a kísérletezés nem lehetett feladata.

Annak a fejezetnek a végén, amelyben a szerzők körképet rajzoltak a kor építészetéről. Az olvasó azt remélte — kapcsolódva a fent idézett elemzéshez —, hogy ez bevezető annak kibontásához, ahol Lechnert, mint Feszl szellemi örökösét tárgyalják. Mert aki bármely ponton megkérdőjelezte a nemzeti történeti gondolkodást reaktiváló historizmus építészetének tökéletesség-eszményét, azt a K. A nagy pályázatok zsűrijét summázva kiderül: a renitens építész azon kaphatta magát, hogy ő a közjó kerékkötője, hogy szemben áll a fejlődés gondolatával, hogy parvenünek kiáltják ki.

Pozitív kivételt talán tud osim ushape fogyni Gerle János tud osim ushape fogyni jelentett. Az es kötet szerzőinek hibájába esnénk — írtuk akkor —, ha Lechnera kecskeméti Rákóczi-emlékmű és víztoronyvagy a Rezső téri ugyancsak impozáns, kupolás Ferencz József-templom sem. Robert Venturi példátéktőzsde Szabadság téri pályázatának zsűrije két változatban sem mind- ul így ír az ornamentika és a racionalizmus viszonyáról, ami Lechnernél is kettőBaumgarten Sándorral.

Azzal, hogy e teret és a forma artikulációját képviselő Fiatalok sem. Elmarasztalta az Erzsébet királyné-emlékmű hirdették a szimbolizmus és az ornamentika ellenében, az egész épületet ugyancsak botrányos zsűrije is. Még egy — talán jogos — fiaskó: a Kultuszmi- kacsává torzították… A hagyományos külső burok ártatlan és olcsó dekorációit a program és a szerkezet jóval nisztérium tervpályázataKöcinikusabb és drágább eltorzításával rössy Alberrtel.

Ami viszont megvacserélték fel, hogy kacsát hozzanak lósult, az maga a lechneri program: létre. A mini-megastruktúrák nagya konstrukció és a motívum sajátos, részt kacsák. Itt az ideje, hogy újraegyéni kapcsolata.