Kedves istenem, kérem, segítsen nekem a fogyásban, Kövér a feleségem, nem szeretem már – mit tegyek?

Mennyi kilenc meg tizenhárom? Úgy érzem, hogy beárnyékolja az életemet a gyűlölet. Tudom, keresztény embernek nem illik hinni az átokban, de olyan érzésem van, mintha ennek lennék az áldozata. Nagyon hosszú ideje nehezen megy minden az életemben.

Rengetegszer tettem jóvá amit bűnnek érzek, misét is kértem a templomban, ahová járok. De nem szűnnek a kellemetlen helyzetek, fogyni bármilyen életkorban másnak simán megy, az az életemben több, mint lehetetlen.

Gyermekkoromtól hallom a családi történetet. Apai nagynénémet nem akarta a vőlegény családja befogadni, ezért titokban házasodtak. Ez az ügy nekem a szememre lett egyszer vetve másik oldalról való családtagom részéről, mert olyan fiú tetszett még nagyon fiatal voltamakinek én nem: hogy olyan vagyok, mint a betolakodó nagynéném.

Ennek az utóbbi történetnek már rég vége. De mindig csak a kellemetlen helyzetek halmozódnak. Lehet, hogy megátkozott engem nagynéném anyósa? Állítólag belenyugodott a házasságba, de mi van ha csak látszólag? Ezekre azért gondolok, mert már nem tudok mit hinni. Nem vagyok tökéletes, de csak kellene, hogy áldás is legyen valamikor és teljes öröm. Mit tehetnék kedves Lelkiatya? Tisztelettel: Linda Drága Linda!

Sietek válaszolni, hogy ez az egész história nem valóság, ez csak az Ön lelkében, elméjében van. Ennek nincsen semmi alapja! Fiatal korában kapta ezt a kegyetlen pofont, s azóta is cseng bele a füle.

Nagy balgaság volt az kérem rokon részéről ilyen összefüggést kitalálni, s ezzel az Ön akkor kérem lelkét terhelni. Meg is értem teljesen, hogy ez ennyire mély nyomot hagyott a lelkében, emlékeiben. Innen nézve tűnik minden sikertelennek, illetve az A legjobb fogyás 2 hétig magatartása is szinte vonzza ezeket a sikertelenségeket.

Nincs itt szó semmiféle átokról. Rossz emberi magatartásmintáról van szó, amelytől, persze, nem könnyű szabadulni. Azt remélem, hogy mivel ezt most ilyen nyilvánvalóan a felszínre került, már elindítja Önt a gyógyulás irányában. Tudatosítsa magában, hogy Ön éppen olyan szeretetreméltó, mint bármely családtagja segítsen nekem a fogyásban ismerőse. Tudatosítsa, hogy az Ön személyiségének semmi köze nincs a nagynénjééhöz, legalábbis nem ilyen szoros összefüggésben.

Hogy kitől mit örököltünk, azt nem tudjuk befolyásolni. Nem az örökölt tulajdonságainkat kell levetkőznünk, hanem azokat fölhasználnunk, átalakítanunk.

Minden kedves istenem tulajdonságból kihozható valami jó, és fordítva is igaz: minden jó tulajdonságunk is válhat a kárunkra. Higgye el, már most is sok áldás van az Ön életén, csak észre kell venni.

Tartok tőle, hogy ez a rövid kis válaszom még nem fogja Önt kibillenteni az éveken át tartó megrögzött gondolatából. Sokat kedves istenem, ha elbeszélget erről a helyzetéről egy lelkiatyával vagy akár világi szakemberrel.

Igyekezzék megszabadulni ebből a téves gondolati megrögzöttségből! Tisztelt Lelkiatya! Dühítő és elkeserítő ez a közfelfogás ami a mai világban uralkodik. Egyáltalán nem vagyok az erőszak híve, sőt, gyűlölöm, főleg ha gyengék és védtelenek ellen irányul. De ez a mindent megengedő, elkényeztető, értékrend és hit nélküli nevelés elszomorít, ami már nem csak nyugaton "divat", hanem már kis hazánkban is uralkodni kezd, Istentől, a "hagyományos", követhető, egyszerű értékrendtől eltávolodva.

Persze akárhányszor elmondom a véleményem, a meglátásom, rögtön azt kapom, hogy majd meglátom, meg majd megmutathatom, ha nekem lesz gyermekem. Ez igaz részben, de miért támadnak csuklóból? Az ő sikertelenségüket ne vetítsék rám. Elhiszem és tudom hogy nem lehet könnyű gyermeket nevelni, és havonta lefogyni várt események sora nehezíti az életet ezt már 28 év alatt megtapasztaltam én is nem is kicsit, de már beszéltünk ezekről az Atyával.

De ezt a felfogást olyannak érzem, mintha vakon próbálnánk autót vezetni. Az embernek előbb magát kell rendbe tennie, és elhatároznia magát az elvei mellett, mint ahogy már erről is beszéltünk, hogy a házastársunk mellett is elhatározzuk magunkat, és akkor talán azért könnyebb minden.

Sokan keresik is kérem igazságot, csak rossz forrásból. Sok sok okos kutatás, iromány, gondolkodó, pszichológus okosságát tanácsait fürkészik, holott abba csak összezavarodnak. Miért nem fordulnak inkább Istenhez és saját magukba, és cselekednek aszerint? És nem próbálni kell, hanem cselekedni. Hisz a szeretet is cselekvő. Van az a mondás: "ne próbáld meg, vagy csináld, vagy ne csináld", és ez sok mindenben igaz.

Válaszát előre is köszönöm! A gyermeknevelés sohasem volt könnyű. Van, akinek van hozzá érzéke, van, akinek kevésbé. De tanulni mindig lehet és érdemes.

Az is igaz, hogy a mai világban elveszett a tekintély, vagy mondjuk úgy inkább, hogy szinte elveszett, ami viszont roppant fontos volna a személyiség helyes kialakításában. Régen lehet, hogy a tekintélyelvűséget hangsúlyozták túl, s most átestünk a ló másik oldalára, mert segítsen nekem a fogyásban csináltak abból, hogy minden tekintély rossz.

Ezért szenvednek most nagyon sokat a kezelhetetlen vagy kezelhetetlennek tűnő gyermekektől. S természetesen nem csak a családban, hanem az iskolában éppen úgy. Viszont az is igaz, hogy mégse ítéljük meg a szülőket. Vélhetően legtöbbjük valóban jót kérem a gyermekének, csak nem mindig találja meg, hogy hogyan. Teljesen megértem, ha idegesítő, hogy mindenki tanácsot akar adni.

Keresés űrlap

Éppen ezért én is óvakodom ettől, s ezt tanácsolom másoknak is. Tanácsot csak akkor adjunk, ha kifejezetten kérnek. Akkor van remény, hogy meg is hallgatják. Különben pedig kiderül, hogy csak nekem van szükségem arra, hogy tanácsot adjak, de a másiknak egyáltalán nincs szüksége az én tanácsomra. Én is a szigorú nevelés híve vagyok, hiszen én is azt kaptam, s nagyon hálás vagyok ezért a szüleimnek. De hogy a mai világban hogyan kell gyermeket nevelni, azt én sem tudom. Tisztelt lelkiatya!

Érdekelne,hogy Önnek mi a véleménye az alábbi esetről? Lehet kicsit érzékeny témát érintek,annyit közöljön belőle amennyit Ön jónak lát. Van egy férfi aki régebben katolikus volt,ministrált,járt templomban. Majd később megismerkedett egy elvált fiatal két gyermekes nővel,akinek sajnos rossz élete volt,sokat szenvedett az első férjétől,aki bántalmazta őket. Összeházasodtak,templomi esküvőjük nem volt született két kedves istenem. Elkezdtek járni e gy baptista gyülekezetbe,ahol bemerítkeztek.

Néhány év múlva mindketten elhagyták a gyülekezetet,jó néhány évvel utána el is váltak. A férfi elkezdett megint járni a katolikus templomba,vissza is tért az egyházba.

Időközben megismerkedett egy tőle 10évvel idősebb hölggyel aki szintén templomba járó,nem volt soha férjnél. A helyi plébános ismeri a tényeket mert mindez az ő plébánossága alatt történt ,megengedte,hogy templomban esküdjönek, azóta szentségekhez is járulnak.

16 325 Hozzászólás

Megjegyezném,hogy az illető férfi anyagilag is támogatta az egyházat. Ez mennyire helyénvaló egyházjogilag tekintve,hogy elvált ember korábban a baptista gyülekezetbe való bemerítkezése előtt kicsapongó életet élt és és miután elhagyta a gyülekezetet uggyanúgy élt aki mellesleg el is hagyta az egyházat szentségi házasságot köthessen?

Teológiai tanulmányaim során azt tanultuk ha valakinek volt nem egyházi házassága,elválik és újra házasodik ezúttal templomban az nem tekinthető olyan szentségnek mintha szabadállapotű vagy özvegy lett volna,csupán kvázi-szentségnek tekinthető.

Meg ha meg is történik valakinek a visszafogadása aki már elhagyta segítsen nekem a fogyásban katolikus egyházat az egy egyszeri alkalom,ha x év múlva megint vallást vált,majd újra visszatérne már nem fogadható vissza. Vagy szintén az adott plébános mondta temetés előtt kikérdezi a hozzátartozókat milyen volt az elhunyt és azt mondta egyszer ha azt állítják róla a hozzátartozók,hogy rendszeresen járt templomba,imádkozott ő azt is elmondja a búcsúbeszédben,mert nem az ő lelkiismeretét terheli ha nem igaz.

Zárójeles megjegyzés:nem volt kimondva,de kilehetett hallani: mivel rendezték visszamenőleg az egyházadót és kifizetik a temetést.

Pszichológus válaszol

Az egyházba is ennyire betör az anaygaiasság a mi világban? Holott mi úgy tanultuk egy pap nem tagadhat meg temetést anyagi okok miatt.

Kitti Kedves Kitti!

1. Fogyás ezine
2. Kövér a feleségem, nem szeretem már - mit tegyek? | Bouvet
3. Komment Like A férfiak nem tudnak elköteleződni.
4. Kaptam egy levelet, meg is válaszoltam, nem fűzök hozzá egyéb kommentárt, a válaszom szerintem önmagáért beszél.
5. Lefogyok, de nem a testzsír

Sok mindent kérdez ebben a levélben, igyekszem kicsit szétbontva válaszolni ezekre. Ami a bolyongó férfit illeti, a sorsával kapcsolatban az az első gondolatom, hogy mindenkit vissza kell fogadni, ha őszinte bűnbánattal tér vissza Krisztushoz és az Egyházhoz. A visszafogadás nem attól függ, hogy mit tett előtte. Tehetett ezerszer szörnyűbb bűnöket is, de ha őszinte a bánata, akkor Krisztus és az ő egyháza visszafogadja. A leírásából úgy értelmezem, hogy a plébános jogszerűen végezte el a házasságrendezést.

Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

Ezek után már egyáltalán nem mondható, hogy az illető valamiféle másodrendű keresztény, hogy ritkábban járulhatna szentségekhöz. Nem, ilyen megszorítás nincsen. Az Isten végtelen és feltétel nélküli irgalma mindenkire érvényes. Abban sem látok súlyos kivetnivalót, hogy a plébános a temetés alkalmával teljesen ráhagyatkozik a gyászolók beszámolójára. Nem is volna könnyű ezeket fölülbírálni. S a temetési beszédnek sohasem az a célja, hogy mérleget készítsen az elhunyt életéről.

Az mindig a jelenlévő élőknek szól, hogy a vigasztaló vagy megerősítő szavak közelebb vigyék őket Krisztushoz. Igen, az egyházba, sajnos, betört az anyagiasság, de már az őskeresztények idejében is ld.

Segítsen nekem a fogyásban 5, Ezért is adta nekünk az Úr a megbánás és a bűnbánat szentségét, hogy minden helyzetből lehetséges legyen a megtérés, a jobbra fordulás. Kedves Lelkiatya! Van egy református barátom, aki elmondása szerint elhiszi, hogy az Oltáriszentségben Jézus valóságosan jelen van, nem csak szimbolikusan.

Párszor elmondta, hogy ha részt venne liturgián, szívesen megáldozna. Megkérdeztem, hogy nem szeretne-e áttérni a katolikus hitre, de nemmel válaszolt. Hogy álljak hozzá? Mit mondjak neki erre? Kérem segítségét. Kornél Kedves istenem Kornél!