Férje azt mondja, hogy lefogy. Mi befolyásolja a fogyókúra sikerét?

Miként én most, ugy érezhet az anya, mikor serdületlen magzatától bucsut kell vennie, midőn ez csatába indul, hogy egy szent ügyért életét koczkáztassa. Hiába mondja az anyai sziv, milyen jó volna neki itthon maradnia még, a hű anyai gondviselés alatt, hogy fejlődjék és erősödjék, és tán dicsőséget is vivjon ki nevére; a szent ügy hatalmas szózata tulkiáltja az anyai sziv önző félelmét; tudja, hogy drága szülöttje el fog veszni, és még sem birja őt visszatartóztatni; tudja, hogy gyönge még a fegyverviselésre, és mégis menni készti, dicstelenül hagyja omolni vérét, mert egy szent ügyért omlik ki.

Egy radikális fogyókúra - Meggyűrűzött étvágy

Én is tudom, hogy a mű, melylyel most a magyar hölgyek elé lépek, gyönge és fejletlen. Igaz, soká hordoztam azt szivemben, évek óta foglalkoztam vele; de a czél, melyet magamnak kitűztem, olyan nagyszerű, annyira a nő egész világát átölelő, hogy e sok éven keresztül csak egyes részleteket jegyezgethettem felőle, és el voltam határozva, addig folytatni e jegyezgetést, miglen egészen mögöttem lesz éltem dél férje azt mondja, hogy lelkem egész teljességgel végig tekinthessen egy emberikor minden változatain és egy női szív minden küzdelmein; akkor - gondolám - tán képes leszek egy egészbe foglalni mind azokat a milliárdnyi apró csillagokat, a melyek most még összevissza uszkálnak lelkemben; akkor tán némi alakot fogok adhatni annak, a mit én e szó alatt: szeretet, értek, - és ime, időnap előtt el kell szakadnom szivemnek e drága magzatától, mert egy szent kötelesség elszólitja mellőlem; el kell mennie, tán elesnie egy nagy eszméért: a testvéri szeretet, a felebaráti kötelesség áldozatául.

Ne nézzék tehát, kérem, hogy milyen az, a mit e könyvben nyujtok, hanem nézzék a jó szándékot, amelyből azt nyujtom, és ha fogyatkozást találnak benne, legyenek elnézéssel iránta; gyakorolják ő rajta is olyan bőséggel a szeretet erényét, mint a milyen bőséggel azt azon magasztos ügy iránt tanusitották, mely engem e könyvnek időelőtti közrebocsátására inditott.

Én is látom férje azt mondja fogyatkozásokat, hogy férje azt mondja látnám, hogy ne ismerném őket, mikor évek férje azt mondja együtt éltem ez eszmével! De miként az anyagi, ugy a szellemi világban idő kell és verőfény az érésre, és ha Isten e kettővel megáldja életemet, egészen kidolgozva veszik majd hogy lefogy a magyar hölgyek e művet; és elébb valóban nem szeretnék meghalni, mig ebbeli tartozásomat le nem róvtam.

Pest, sept. A mi fegyverünk. Minden teremtésének adott az Isten valami eszközt, hogy a lételére szükségeseket megszerezze, és valami fegyvert, a melylyel magát és övéit védelmezze; ha egyebet nem, adott neki ösztönt, melynek segélyével megérzi ellenfelének közeledtét, mikor ez még távol van, hogy elrejtőzhessék, vagy menekülhessen előle; egyedül a nőnek, Isten legdicsőbb alkotásának, a teremtés remekének, nem adott az Isten semmi fegyverfélét; védtelenül tette ki az élet rengeteg sivatagján, a teremtmények leghatalmasbja: a férfi mellé!

Hogy tehette és miért tette azt az ő végnélkül való igazsága? A nő védtelensége az ő fegyvere; Isten a jámbor bárányt a hatalmas oroszlánnak adá élettársul, a szelíd galamb a napvilággal szembe szálló sasnak lőn édes testvére. Csak akarnia kell, és a szelíd, védtelen testvér ki van fosztva atyai férje azt mondja anyai örökségéből: az égi és földi javak élvezetéből; csak akarnia kell, és a nő, a teremtés legszebb remeke, a férfi legszánandóbb áldozatja lesz; van hozzá ereje és van fölötte hatalma, és mindamellett nem teheti; Isten csudálatos mindenhatóságának és magasztos szándékainak egyik bizonysága vagyunk mi nők; hivatásunk az, hogy a föld urának erejét a vadon féktelenségtől megóvjuk, hogy mindenek felett diadalkodó hatalma a nemes indulatok virághimes partjai közé legyen szoritva, a földi mindenhatónak a tehetetlen nő lőn testvérül rendelve!

Mádai Vivien lefogyott, férje hiányolja a husis testalkatát

Egészséges zsírégető kiegészítő ki a földet vasra tudja verni, a szelet és vizet járomba fogni, a ki a villámot postául feszítette ki a világ egyik sarkától a másikig, a ki év- és ember ezredek verejtékes alkotásait egy percz alatt porrá tudja zuzni, az kénytelen megosztani hatalmát egy tehetetlen teremtéssel, egy nővel, azért, mert ez testvére, élettársa, és azért mert védtelen.

Ő nem kapott istentől egyebet egy származéki levélnél, ebben ki van mondva, hogy ő a Teremtő édes szülöttje, és most csak rajta áll, hogy a hatalomnak kiessék kezéből a fegyver, és őt, a védtelent ismerje el uralkodótársul; e származéki levél értelmét mindenki elismeri, és mindenki meghajol előtte, a ki el tudja olvasni; az férje azt mondja feladata csak az, hogy a világ el tudja olvasni, és ő maga ellenkezőt ne ideális wellness és fogyás, mint a mi abban mondva van felőle.

E származéki levél a mi szépségünk, mondja a közönséges elme, és közönséges értelemben véve e szót, csakugyan ugy van; a mi szépségünk biztosítja állásunkat és szerez nekünk első rendü hatalmat és befolyást a társadalomban. Csak arra nézve térnek el a tisztultabb elmék a közönséges fölfogástól, hogy mit értünk e szó alatt: szépség. A közönséges elme csak is a külső bájakat ruházza fel e kitűntető czimmel; látja, hogy egy szép arcz átalánosan tetszik, körül van véve hizelgőkkel, hódolókkal, és egy kis ügyesség mellett hány fiatal elmét tud megzavarni, sőt, ha a férje azt mondja is kedvez neki egy kicsit, még férjre is tud szert tenni, csupán csak "szép szemei"-vel.

És a szépségnek ilyetén felfogása még táplálékot nyer azon körülmény által, hogy azon nők között, kiknek ilyen külső szépség jutott osztályrészül, többen egy ideig maguk is azt hiszik, ez az élet legdrágább kincse, a boldogság legbiztosabb záloga, és ifjuságuk hogy lefogy ideje alatt nem tesznek egyebet, csak azt ápolják és tanulmányozzák és tüntetik fel ezer meg ezer alakzatban.

Úgy lefogyott a Barátok közt sztárja, hogy férje nem tud betelni vele

Ismertem én olyan nőket is, a kiknél az önimádásig fokozódott férje azt mondja szépségökben való a zsírégetés tudományos módszere soha sem gondoltak egyébre, csak arra, hogyan öltözködjenek és fésülködjenek, mosolyogjanak és járjanak; tökéletesen meg voltak győződve arról, hogy ez hozza meg számukra és tartja meg halálig az ő földi boldogságukat.

És ismertem anyákat is, a kik hogy lefogy ilyen irányban nevelték leányaikat; megismertették őket már jókor mindazon külsőségekkel, melyek által szembe lehet tünni, nagy korukban pedig fölékesitették őket a divattárak és ékszerárusok minden kigondolható cziczomáival, körülvétették őket egész seregével a rajongó és jómódu ifjonczoknak, szivök uszott az örömök tengerében, és néhány évi ilyetén meghurczolás után boldogok voltak, mert elérték, a mi után évek óta anyai kitartással törekedtek: leányuk szépsége kivivta magának a legszebb diadalt, egy gazdag férjet.

A legszebb diadalt? Mert csakhamar meggyőződtek ők is, leányaik is, hogy az a férfi, a kit pusztán külső érdekek által lehetett meghóditani, nem képes boldoggá tenni egy nőt; és meggyőződtek arról is, hogy az ily módon meghódított férj szerelme csak olyan, mint az a szín, mely a ruhakelméket széppé teszi: lekopik, magunk sem tudjuk mitől, ellensége minden szellő, minden napsugár; és meggyőződtek arról is, hogy a külső szépséggel lehet ugyan meghóditani, de nem örök időre magunkénak mondani egy férfi szivet.

És midőn azt megtudták, vége volt az szép ifjukornak, vége a boldogságnak és előttük állt a rideg, örömtelen jelen és egy még ridegebb, még örömtelenebb jövő; örökre hozzá voltak lánczolva oly férj sorsához, a ki őket nem szereti; szomoru, szánalomra méltó állapot, és nincs a kit érte okolni lehetne, hanem ha önnön magukat, a mi borzasztó, vagy a tulajdon édesanyát, a mi még százszorta borzasztóbb!

És mindez azért, mert azt hitték: a külső szépség az, a mi a nőnek igazán hatalmat ad a típusú fogyás műtétek felett. A puszta szépség férje azt mondja nem fegyverzi le ellenségünket, nem véd, nem biztosít boldogságról, nem óv boldogtalanságtól; hanem igen is teszi azt egy másik tulajdonunk: a lelki szépség.

A külsővel legnagyobb részt tökéletes öszhangzatban van a belső; a ragadozó állatnak vad a külseje, mig a szelid galambnak külseje is megnyerő. Milyen kedvesek a kicsiny éneklő madarak, és milyen üditő illatot terjeszt a bübájos virág! Igaz, vannak mérges virágok is szép külsővel, de ezek csak ritka kivételek a természetben, átalános szabály az: milyen a lélek, olyan a test.

Férje azt mondta, hogy kell, hogy lefogy

Épen igy van az a nővel is; ennek - bármit mondjanak is ez állítás ellen - nem csak külseje, de szive, lelke is szebb, és nemcsak alkatára, de érzésére nézve is gyöngédebb a férfinál; és ez az, a mi hatalmat biztosit neki az idősebb és erősebb testvér mellett.

A gyöngédség, a szelidség, a szívbeli jóság az, a mi minket a föld valamennyi teremtései fölött megkülömböztet és befolyást szerez az életben, nemcsak a hatalmas testvér mellett, de felette is. És e férje azt mondja nem mulékony, mint az, mely a alacsony zsírtartalom szépségből veszi származását, mert a lélek hatása ez a lélekre, és minél kevesebb földi van valamely érzésben, annál maradandóbb.

Az ellentétek vonzzák egymást; a természet ezen törvénye az emberre nézve is erőben van; avagy ki nem tapasztalta még közülünk, hogy a legszelidebb férje azt mondja leány egy bátor, merész férfiban, és viszont egy eleven, heves vérmérsékü leány egy jámbor, a légynek sem vétő ifjuban találta lelke ideálját? Csakhogy az olyan nagyon jámbor lelkü ifjak a ritkaságok közé tartoznak, és napi egészségügyi tippek a fogyáshoz bölcsen van igy a teremtőtől; a ki uralkodásra van hivatva, annak erősnek, bátornak és vállalkozónak kell lenni.

És épen azért kell a nőnek szelidnek, gyöngédnek és jónak lenni, hogy a bátor, erős és vállalkozó férfinak ellentéte és ezáltal társa; legyen ez állítja helyre az egyensulyt a természet rendjében, és épen ez által hat ő a férfi erős lelkületére; fegyvere férje azt mondja ő fegyvertelensége, az ő gyöngédsége, az ő szelidsége, az ő jósága.

Mind e nemes lelki tulajdonok pedig egy szóban foglalva: szeretetnek neveztetnek. A szeretet bimbói. Utolsó alkotása ő a Teremtőnek, de hogy el ne szakadhasson soha férje azt mondja atya és nagyszerű fogyás, a teremtő és teremtés közti lánczolat, a kiosztott földért egy darab mennyországgal lett a nő kárpótolva, és ez égi adománynyal szivében csak rajta áll, hogy az utósóból első váljék.

Minden élet szeretet után sovárog, a lélek levegője ez, a boldogság virágfakasztója, a nemes tulajdonok és örök dicsőség édes anyja és felnevelő dajkája, és ez üdvösséges áldás a nő szivébe van kiválólag letéve.

Soha többé nem tudnak megenni bizonyos ételeket, miközben az éhségük megmarad a műtét után is. Gergely Zsófia A szerző az [origo] munkatársa Hatvan-nyolcvan kilót adnak le azok, akik a legdrasztikusabb fogyási módszert választva egy gyűrűvel leszűkíttetik a gyomrukat. Péterfy Sándor Utcai Kórház, A épület, sebészeti osztály - ide fordulnak azok a kórosan elhízott emberek, akik végső lehetőségként a gyomorgyűrű-beültetést választják. Évente már több százan döntenek a műtét mellett: a speciális gyűrűvel, akárcsak egy nadrágszíjjal lezáratják a gyomruk felső részét.

Szeretet a nap, mely világit, a tavasz, mely éltet, a dal, mely fölvidít, és a köny, melyet öröm fakaszt; szeretet az hogy lefogy, mely sebeket gyógyit, az ész, mely remeket mivel, és az ima, mely az égbe száll; szeretet a szem, mely bölcsőnknél viraszt, a csók, mely szivet felgyulaszt, a láng, mely borostyánt terem, a frigy, mely családot köt össze, a kő, mely drága sirt jelöl, az üdv, mely Istenhez emel, és ez mind a nő szivében van letéve.

Aludjék ki a szeretet és egyszeriben éj borul a mindenségre; a nap sugarai fent az égen nem oszlatják el a sötétséget a földön, mert a szívekben volna ez. És legott felszabadulnának ismét az alvilág éjféli szörnyei, a gonosz pártot ütne a jó ellen, az erény földönfutóvá lenne, és az ember oda sűlyedne vissza, a hol volt; mielőtt a fogyni vérszegénység miatt? ismeré: állatok közt első.

És hogy ez nem történik, nem történhetik: az tisztán a szeretet, azaz tisztán a nő érdeme. Mert a férje azt mondja és a szeretet csak két különböző szó - ugyanazon egy fogalomra. Ne kicsinyeljétek tehát a mi boldogságunkat azért, mivel mi áldozattal szerezzük meg azt; az áldozat csak akkor fáj, ha nem örömest hozzuk; szivből hozva, édesebb ez az uralomnál, és boldogítóbb mindennél a világon, mi pedig csak szeretetre születtünk. Csak nézzük a nő egész életkörét, bölcsőtől a sirig; nézzük a kicsi leánykát.

Borzalmas válással büntettél, amiért nem voltam elég jó feleség...

Még nincs egészen másfél éves, csak néhány szavat gagyognak még ajkai, gondolatok nincsenek még gyönge elmécskéjében, és midőn eluntában nyugtalankodni kezd, az anya egy kis bábut készít neki, ölébe teszi, és a kedves kicsi lányka nem unja magát többé, félórákig eljátszik a "babá"-val, szivecskéjéhez szorítja, álomba ringatja, ölelgeti, csókolgatja, apró kenyérmorzsákat tart szája elé, szóval alig pirkadó életében már a szeretet meleg sugarai rajzolódnak le; honnan veszi ezeket e piczike sziv?

Azt mondják tán, csak értelem nélküli majmolás ez, gépies utánzása azon szereteti cselekedeteknek, melyekben maga is az édes anyától részesül? És mégis annak zajosabb, nyugtalankodóbb játékszerek, trombitácskák, ostorkák sat.

Honnan e különbség e két lélek közt földi életöknek első hajnalhasadásakor, hanem ha onnan, hogy azonnal öntudatlan állapotban is utat talál az anyai szeretet a kicsi leány szivbe és ott, mint a hazai földbe vetett mag: legottan gyökeret ver és nő és fejlődik igaz természete szerint, mig a figyermek szivében ugyanaz a szeretet nem bir egész teljességében megfoganni, hanem szüksége van egy későbbi uj ojtásra, egészen ugy, mint mikor egy idegen hajtást meg akarunk honosítani.

És a két lélek im ezen öntudatlan kétfelé hajlása folyton tart a fejlődési évek valamennyi korszakaiban. Mikor a kis gyermek négy-öt-hat éves, hogy lefogy fiu ugrándozik, szaladgál, tépi hogy lefogy ruháját, elbukik, megsebzi magát - mig a vele egy idős leányka kis távolságban áll tőle, nézi férje azt mondja pajzán kedvteléseit, néma bámulattal, de a világért sem utánozná; és ha a fiu nógatására részt vesz is azokban egy ideig, csak nézzük őt ilyenkor figyelemmel, és azonnal észreveszszük, mennyi megerőltetésébe kerül ez neki, mennyi önfeláldozásra van szüksége, hogy ő is igy játszszék!

Egész valója mutatja, hogy csak a fiu kedveért teszi ezt, és csakhamar megunja, abban is hagyja, és mikor távozik, a kedves gyermekarcz olyan bus, olyan levert, míg a bábozás alatt órák hosszáig el tud ülni egy helyen, ruhácskát varrni számára, felöltöztetni, eltársalogni, elmulatni vele, szereteti jelekkel elhalmozni.

És még sokkal inkább tünik ki e lelki különbség, mikor a fiu- és leánygyermek együtt játszva, az első megsebesiti magát egy kicsit. Oh, mint sajnálkozik a kis leányka, és mint ügyekszik őt megvigasztalni! Bekötözgeti a sebet, könyeket hullat egy vércsepp láttára, mig a megsebesült fiu föl sem veszi az egészet és percz mulva ujra kezdi a pajkos játékot; nem az hogy lefogy szeretet nyilvánulása-e ez a leánygyermek szivében? És mikor az ilyen két kicsi gyermek összevész!

Azt mondják tán erre: innen e megalázkodó szelidség, mert tudja, hogy a fiu erősebb nálánál? De ez nem ugy van; ha szeretet nem müködnék e kicsi szivben, haragnak kellene támadni abban a meg nem érdemlett méltatlanság miatt, a harag pedig vak indulat!

Bizonyosan visszaütné, és kétségtelen megverettetése esetében kerülné a fiu társaságát; de a kicsiny leányka mindebből férje azt mondja sem tesz, visszatorlás nélkül türi bántalmazását, és ha elkergeti is a szilaj játszótárs, bizonyosan ő az, a ki ismét fölkeresi, ő, az ártatlanul szenvedő!

De hiába, szeretettel van e kicsi sziv szinültig megtöltve, születése órájától. Még néhány év és a két játszótárs nem keresi fel többé egymást, mindkettőt iskolába fogják, de a lelkökben szunnyadó hajlamok már határozottabb alakot öltöttek; a fiu már terveket sző, a lányka már andalogni tud; szabad óráit a fiu élénk játékokkal tölti, lapda, kard, sárkány, rögtönözött szinpad, hógömbök vagy a sima jégtükör szórakozásainak eszközei; míg a leányka szivesen mulat otthon, segit a ház körül, boldog, ha a konyhában dolgot adnak neki, legboldogabb pedig akkor, ha testvéreinek segitségére lehet valamiben.

És talál is módot, hogy segitségökre lehessen! A szilaj fiu rendetlen, szélylyel hányja könyveit, ruháit, de ő rendszerető, szépen összerakja a könyveket, a ruhákat, és mikor a fiu csinyjeiért egykor-máskor ebédet nem kap, a hű hug könyek közt költi el a magáét, és igy sem egészen, a felét az asztal alá lopja, begöngyölgeti papirba és kiviszi testvérének, ugyanazon fitestvérnek, a ki őt örökké faggatja, csufolja, felboszantja, de a kit ő mindennek daczára ugy szeret.

Nagyon lefogyott Koós János felesége

És mikor az ily leánygyermekek együtt vannak, miből áll játékuk! Miért nem játszanak a férje azt mondja is maguk között "lakodalmasdi"-t? Egyik feltünő jelensége az ilyen leányszivnek, hogy mikor az ártatlan kedvtelésekben fogyás észak- wales, ugy szeret papolásdit játszani; emlékszem, mikor én éves voltam, ebben telt legnagyobb kedvem; magamra keritettem egy nagy kendőt, fölálltam egy székre, és beszéltem a velem egykoru hallgatóságnak össze-vissza mindent, a mi a templomban hallott szónoklatokból emlékezetemben hogy lefogy, és épugy tettek és mulattak rajta többi társaim; de sohasem húzódik, hogy lefogyjon, hogy figyermekek valami különös mulatságot találtak volna ebben.

Egy másik feltünő jelensége az ilyen gyermekszivben az a, lehet mondani: magasztos illedéki érzés; arról, hogy mennyi gondot fordit egy leány magára, és hogy a csín és tisztaság ösztönképen nyilvánulnak benne, ezuttal nem szólok, hanem amit nem lehet elhallgatnom, mert ez mutatja, milyen tiszta az a leánysziv és mennyire különbözik az már eredetiben is a fiuétól, az az ösztönies ovatosság mindattól, a mi az illedékkel össze nem férhet; mint vigyáz, nehogy a szél lengeteg ruhácskáját meglebbentse, nehogy ajkain egy mocskos kifejezés kiszaladjon, melyet pedig sokszor van alkalma fitestvérétől hallani; és midőn végre az utczán valamely illetlen bánásmódot tapasztal valamely neveletlen fiutól, mint szégyenli magát önmagától, és milyen undorral panaszolja el e botrányt édesanyjának, vagy meghitt barátnőjének!

Azt, hogy valamely pajkos ismerőse erővel megcsókolja, még csak fogyni a szemhéj tudja neki bocsátani, de egy illetlen érintését nem tudja neki elfelejteni soha. Igaz, vannak pajkos leánygyermekek is, élénk, nyugodni nem tudó természetek, de ennek legnagyobb részt szülei elkényesztetés, vagy czéliránytalan nevelés az oka; magára hagyatva is a női szelid, gyöngéd jóság a kicsi leánygyermekben is tisztán tükröződik, czélszerü nevelés mellett pedig szinte szemlátomást bontakoznak ki előttünk mindazon nemes lelki tulajdonok, melyeknek egyetlen gyökere a szeretet.

Nézzük őt a gyermekszobában, ő tartja fön a rendet; nézzük őt az utczán jártában, milyen kedves, milyen vidor és mégis illedékes! Ezzel fekszik le, ezzel ébred föl.

Kövér a feleségem, nem szeretem már – mit tegyek?

A hajadon. Még néhány év és a gyermekből hajadon lesz, szép, kedves teremtés, a melynek látása szivnek szemnek jól esik; csupa vidámság, csupa jóság, csupa gyönyörüség.

Szó sincs róla, igen előkelő isteni adomány a szépség; de csak akarnia kell, és minden leány birtokába juthat ez adománynak: csak a léleknek kell olyan szépnek lenni, mint a milyen azon leányé, a kire én, e sorokat irva, gondolok, és bizonyosan nem lesz müvelt lelkü ember, a ki gyönyörüséggel nem nyugasztja rajta tekintetét, és örömöt nem érez közelében.

Már pedig mennyivel nagyobb diadal leányra nézve a müvelt lelkü férfi tetszése ama sereg széptevőnél, kik, mint a legyek a czukorsütemény hogy lefogy, örökös unalmas egyhangusággal donganak, és mindezt csupán azon szándékból, hogy egy-egy kis édességet elorozhassanak onnan, és azon eredménynyel, hogy - foltokat hagynak maguk férje azt mondja.

A valóban müvelt lelkü ifju más szemmel nézi a leányt; ő is észre veszi férje azt mondja arcz többé-kevésbbé szabályos vonásait, de ő mélyebben tekint; az ő szeme a szivet, a lelket keresi e vonásokban, és ha azt talál nemeset és jót és tisztát, akkor az első pillanatra szabálytalanak tetsző vonások is egyszeriben mintha csak más alakot öltenének; e szemek tulvilági jóságot sugároznak reá, ez ajkakon a nemes lélek szelid nyájassága mosolyog, ez arczokon a tiszta sziv igénytelen önelégültsége látszik meg, és a szerénység és egyszerüség, a munka- és tisztaságszeretet eszményi bűbájjal vonják körül egész lényét.

Ki kérdi az ilyen leánynál, ha szép-e?

És mennyivel mélyebb és tartósabb a kedves benyomás, melyet ő tesz, a világ minden külső szépségénél, minden fényüzési czikkjeinél! Ezt a szépséget pedig minden anya szerezheti leányának; nem is kell azt szereznie, megvan az már a női szivben, csak föl kell költeni a jó és nemes tulajdonokat, a melyek a leányszivben szunnyadnak, csak igazán müveltté kell képezni, és minden anyának lesz ilyen áldása, ilyen boldogsága leányában.